Megérint a sötétség

csupán szerencsés véletlen volt, hisz általában nem mászkálokszellemsereggel a hátam mögött, és nyilvánvalóan soha nemutasítom őket arra, hogy harcoljanak mellettem. Persze ezt aSzenátus nem tudhatta, és valahogy nem bíztam abban, hogy aszavaim meggyőznék őket. A legtöbb szellem nem lenne elégerős ahhoz, amit Portia barátai véghezvittek. Biztos, hogy atemetőben lézengő összes kísértetet összegyűjtötte, és még ígyis épphogy elég volt az energiájuk. Még egyszer biztosan nemsikerülne, de ha a Szenátus nem hisz nekem, akár meg isölhetnek emiatt.Tomas arcizmai megfeszültek, de még ekkor sem nézett rám.Micsoda meglepetés.– Nem tudom, miként halt meg az ötödik merénylő. BiztosCassandra ölte meg, de nem láttam, hogyan.Ez legalább igaz volt, Tomas is látta a vámpír megfagyottdarabkáit szanaszét szóródva a polcok közt. Meglepődtem azon,hogy hajlandó volt értem ilyen kitérő választ adni, de az egészamúgy sem számított. Elég volt rápillantanom a konzulra, hogylássam, őt nem lehet megtéveszteni.Mielőtt még ezt szóvá tehette volna, az alacsony szőke fickó,aki eddig az ajtó mellől hallgatózott, hirtelen kilőtt az őrökmellett, és felénk rohant. Nem aggódtam, hisz a mozgása és azarcán látható napégette folt alapján egyértelmű volt, hogy nemvámpír. Két őr azonnal utána vetette magát. Olyan gyorsakvoltak, hogy csak elmosódott foltoknak látszottak a vörösesfalon, pillanatok alatt megelőzték. Amint elértek hozzánk,elhelyezkedtek úgy, hogy elvágják a férfi útját felém és Rafefelé. Meg sem próbálták lefogni, sokkal inkább úgy tűnt, engemtartanak szemmel.– Beszélni fogok, konzul, és a legjobban tenné, ha utasítaná aszolgáit, ne emeljenek kezet rám, hacsak nem akarja, hogyháborúvá fajuljon a dolog! – kiáltotta a szőke művelt brit