Megérint a sötétség

Két héten át mindennap tartott nekem lőgyakorlatot, és bár avégére sem lettem mesterlövész, azért kezdtem ráérezni. Azótais igyekeztem elmenni a lőtérre, amikor csak megengedhettemmagamnak, és eljutottam odáig, hogy igenis eltalálom a célt – haelég nagy, és elég közel vagyok hozzá. Titokban azt reméltem,soha nem kell másra lőnöm a céltáblán kívül. Nem az én hibám,hogy végül másképp alakult.Azt hiszem, Jerry kedvelt engem – mivel a legidősebbgyerekére emlékeztettem – és mindent megtett, hogy jó útratérítsen. Úgy vélte fiatal fejjel rossz társaságba keveredtem, ezmellesleg igazabb nem is lehetett volna. Amikor jobb belátásratértem, a törvény oldalára álltam. Azt ugyan nem tudom, mivelmagyarázta a tényt, hogy egy húszéves árva mindent tud azegyik legnagyobb bűnbanda belső titkairól, de az bizonyos,hogy nem hitt a „boszorkányos hókuszpókuszban", ahogy őnevezte ezt a dolgot. Jerry a természetfeletti létezésénekbármilyen formáját tagadta. Mivel nem akartam, hogy egykipárnázott falú szobába dugjon, nem tettem neki említést a látomásaimról,és arról, milyen közel járt az igazsághoz aszellemekről és egyéb szörnyekről tett, humorosnak szántmegjegyzéseivel.Mindig is vonzottam magamhoz a szellemeket. Talán ajövőbelátó képességemnek volt valami köze hozzá, debizonyosan nem tudom. Tony nagyon odafigyelt, mibe engedjennekem bepillantást – azt hiszem, attól félt, a végénmegpróbálnám ellene fordítani a képességeimet –, így aztánmáig sem vagyok tisztában azzal, mit is tudok. Persze az islehet, hogy csak azért gyűltek körém, mert én láttam őket. Nemlehet túl nagy élmény olyanokat kísérteni, akik tudomást semszereznek a jelenlétükről. Na nem mintha engem kísértettekvolna, de előszeretettel bukkantak fel a közelemben.