Megérint a sötétség

vagy gyengeséget mutatni egy bíróság előtt – és ez aztán alegeslegfelsőbb bíróság volt mind közül –, úgy a túlzott jókedvis gyanús lehet. Valaki esetleg kihívásként értelmezné, és annaknagyon rossz vége lenne. Gyorsan felvettem a pókerarcomat,amelyet már gyerekkoromban mesterire fejlesztettem. Nemkellett nagyon megerőltetnem magam, hisz az aprócska öröm,amit éreztem, azonnal semmivé foszlott, amikor a Szenátustagjai felé fordultam. Mivel már nem volt ott Tony, aki magáravonta a figyelmüket, egyszerre mindenki velem kezdettfoglalkozni. Feszült voltam, még úgyis, hogy korábbanrendszeres résztvevője voltam a családi találkozóknak. Miutánaddigi telepatáját átváltoztatták, és elvesztette jóstehetségét,Tony ragaszkodott hozzá, hogy minden tanácskozáson ottlegyek, különösen, ha a rivális klánok képviselői is jelen voltak.Sosem értettem az okát, hisz nem tudtam mások elméjébenolvasni, és annak az esélye, hogy a jelenlevőkkel kapcsolatbanlátomásom legyen, elég csekély volt. Százszor is elmondtamneki, nem tudom úgy bekapcsolni a képességemet, mint más atévét, és amikor magától működésbe lép, akkor sem énválasztom meg, hogy melyik csatornát nézzem. De rám semhederített. Az is lehet, hogy csak a presztízsét akarta növelni ahűséges kutyaként utána loholó jövőbelátóval. Mindenesetre asok rémségesnél rémesebb személy után, akikkel találkoztam,úgy éreztem, már nem érhet nagy meglepetés. Tévedtem.A konzulén kívül még tizenkét hely volt az asztalnál.Nagyobb részük üresen állt, de a jelenlévők látványa bőségesenkárpótolt mindenért. Hozzám legközelebb egy sötét hajú nő ült,hosszú bársonyruhába öltözve. Egy kis kalap volt a fején, rajtaakkora igazgyöngyök, mint a hüvelykujjam. Mélyvörös tónusúszoknyáját bőségesen borította aranyszínű hímzés. Bőre olyanopálosan fakó volt, mint mindazoké, akiket évszázadok óta nemért a nap fénye. Torkánál egy forradás nyoma futott körbe,