Megérint a sötétség

utánajárással bizonyosságot is szereztem arról, amit már addig isgyanítottam: a képességeimet arra használta, hogy merényletekettervezzen, politikai puccsokat agyaljon ki, és ahatóságokat kijátszva drogot és illegális fegyverszállítmányokatjuttasson célba.És ezek csupán azok a dolgok, amikről tudomást szereztem.Aznap, amikor végre összeállt a kép, megfogadtam magamban,hogy egyszer még megfizetek neki. Amit eddig kapott, azmessze nem volt még elég.– Akkor nem okoz nagy kárt az elvesztése. Kártalanítanifogunk, ne aggódj.– A legnagyobb tisztelettel, konzul, nem akarok mást, csakhogy visszakerüljön hozzám. Én vagyok a mestere, a jogomatmindenki elismeri.– Nem – hangzott a válasz, miközben a sötét szempár egypillanatra felém villant. Azonnal megtudtam, mit érezhet egynyúl, amikor a fejét felemelve a sólyommal találja szembenmagát. – Terveink vannak vele.Tony egyre ingerültebb lett, az meg egyre feltűnőbb, hogyAlphonse egyáltalán nem siet sarokba szorított mesteresegítségére. Az is lehet, hogy alábecsültem az intelligenciáját.Ha Tonyt a hőbörgése a sírba juttatja – ezúttal már véglegesen –,akkor Alphonse vehetné át az üzlet irányítását. Ez az énmalmomra hajtotta a vizet. Nem mondhatnám, hogy jó barátoklettünk volna, de tudomásom szerint semmi oka nem volt arra,hogy megöljön, azon kívül persze, hogy Tony erre utasította.Magamban vigyorogtam egyet – csak így tovább, Tony. Sajnosa konzul széke mögött álló két óriási termetű, leopárdbőrágyékkötőt viselő vámpír egyike előrelépett, és kivitte a tükröt ateremből. Nagy kár érte, épp kezdtem jól érezni magam.Rafe kezének újabb szorítása emlékeztetett arra, hogyközömbös arckifejezést öltsék. Ahogy nem ajánlatos félelmet