Megérint a sötétség

nekem, hogy a jelenléte volt a legékesebben szóló válaszminden ellenlábasának, és akkor is egyet kellett értenem vele.– A lánynak semmi bizonyítéka nincs arra, hogy közöm lettvolna a szerencsétlen eseményekhez. Végig kell hallgatnom,hogy sérteget?– Én láttam!A Szenátus elnökéhez fordultam, akit hivatalosan konzulnakneveznek, hogy előadjam az esetemet. A hölgy azonban egyóriási kobrát simogatott éppen, kétszer is bőven a dereka körétekeredhetett, és ez kissé zavaróan hatott rám. Az állat szelídnektűnt, de jobbnak láttam az egyik szememet rajta tartani. Avámpírok rendszerint elfelejtik, hogy az efféle dolgok, mintpéldául egy kígyómarás, amik nekik csupán egy kiskellemetlenséget okoznak, a körülöttük élő halandók számárasokkal súlyosabb következményekkel járhatnak. Mi, akik ennekellenére is életben maradtunk, megtanultuk, hogy mindiglegyünk körültekintők.– Ez a nő képzeleg – ellenkezett Tony, ártatlanul tárva szétvaskos kezeit. – Világéletében idegileg labilis volt.– Akkor igazán meglepő, hogy mégis rábíztad magad ajóslataira. A konzul hangja áthasított az egész termen, szinte abőrömön éreztem. A szavainak elképesztő energiája volt,őszintén örültem, hogy nem nekem címezte a mondanivalóját.Egyelőre. A konzul nem a szokásos hófehér lenvászon ruhát ésarany fejdíszt viselte, de feltételeztem, ha valaki ennyirehatalmas, nincs szüksége külsőségekre. Persze azért nem kellettcsalódnom a megjelenésében, hisz az öltözékét gyakorlatilagkizárólag tekergőző kígyók alkották. A több színben pompázóállatok olyan sűrűn borították be a testét, hogy csak itt-ott villantelő egy pillanatra a bőre. Az állatok pikkelyein megcsillant afáklyák fénye, ettől úgy látszott, mintha az asszony élőékszerekbe burkolózott volna. Ezüst, jade és smaragd árnyalatai