Megérint a sötétség

hozzájuk tartozó székeket a fal felé fordították. Ez nem sok jótjelentett.– Kompenzációt követelek! – hallottam Tony hangját, akilegalább ötödszörre ismételte el ezt a mondatot. A vitái sorángyakran követte az „addig ismétlem el, amit akarok, amíg megnem kapom" tárgyalási módszert, főleg azért, mert nem volt túlsok gyakorlata az alkudozásban. A környezetében évszázadokonát mindenki csak meghajolt és engedelmeskedett neki, így ahosszú semmittevés eltompította az agya érvelésre használtterületét. – Én fogadtam be, felneveltem, úgy bántam vele,mintha közülünk való lenne, és ő elámít. Minden jogom megvanhozzá, hogy kitépjem a szívét!Akár jelezhettem volna, hogy mivel nem vagyok vámpír, aszívszaggatás egy kicsit eltúlzott halálnem lenne, de úgydöntöttem, inkább fontosabb kérdésekkel foglalkozom. Nemmintha arra számíthattam volna, hogy a Szenátus különösebbenérdeklődik Tony üzleti ügyei után, de legalább itt volt a ritkaalkalom, amikor beolvashattam a szemétládának, és eztsemmiképp nem akartam kihagyni:– Te öletted meg a szüleimet, hogy kihasználhasd aképességeimet. Azt mondtad, a látomásaim segítenek elkerülni akatasztrófákat. Azt is állítottad, hogy másokat is figyelmeztettél,ha kellett. Közben pedig mindent csak a saját hasznodrafordítottál. Azért háborogsz, hogy egy kis pénzbe kerültemneked? Ha valaha elég közel kerülök hozzád, le fogom vágni afejedet – jelentettem ki a miheztartás végett. Tony megölése régiálmom volt, ám valóra váltására nem sok reális esélymutatkozott.Tony nem tűnt túl feldúltnak a kirohanásom hallatán, és pontezt is vártam tőle. Az évszázadok alatt rengeteg halálosfenyegetést kapott, de még mindig itt volt. Egyszer azt mondta