Megérint a sötétség

fiatalabbak még csak-csak próbálkoznak, mivel ez könnyebbéteszi a vadászatot, ám az idősebbek nem tulajdonítanakjelentőséget a külsejüknek. Ha gyakorlatilag bárkivel el tudodhitetni, hogy te vagy Marilyn Monroe, vagy éppen Brad Pitt,csupán a szuggesztió erejével, akkor a sminkelés joggal tűnikfelesleges pénzkidobásnak.Annak dacára, hogy a megbűvölt tükör segítségével ismétszembenéztem Tonyval és hűséges fogdmegjével, egész jókedvem volt.Igaz, sokkal siralmasabban festettem, mint bármelyikük:rózsaszín melltartóm kikandikált foszlányokká szakadt felsőmalól, összekaristolt arcomból szivárgott a vér, a csizmámrólpedig még mindig megolvadt vámpírbelsőség csöpögött. Delegalább életben voltam, én voltam az egyetlen élő ember. Tonyszemmel láthatóan nem örült ennek, és ez máris elégedettséggeltöltött el. Persze a jelenlegi helyzetemben nem Tony jelentetteaz egyetlen problémát, de legalább kaptam némi esélyt azzal,hogy idáig eljutottam. Ha a Szenátus a halálomat akarta volna,beépített emberük az elmúlt hat hónapban bármikor hidegretehetett volna.Körbenéztem a jókora szobában, ahová Tomas is elkísértminket. Ő az ajtó mellett maradt, technikailag betartva akérésemet, hogy ne jöjjön a közelembe, de ez a távolság mégmessze nem volt megnyugtató a számomra. A négy őr egyikévelbeszélgetett éppen. A magas, szőke férfiak mintha épp mostléptek volna le egy középkori tapétáról, harci bárdjukat hátukonátvetve viselték, fejükre sisakot húztak, melyről keskenyorrvédő lógott le. Azt is észrevettem, hogy Tomas feketebőrdzsekit húzott a klubban viselt szerelése fölé. A kabát illett afarmerjéhez, de az összhatás olyan volt, mintha egy motorosmacsót látnék. Az arca árnyékban volt, így nem láttam a