Megérint a sötétség

De még a súlytöbblettel és a rémes ízléssel kiválasztottruhájában jobban nézett ki, mint első számú alattvalója,Alphonse, aki, mint mindig, mestere bal válla mögött állt.Mindketten csupán illúzióként voltak jelen, egy nagy tükörbenlátszottak. Azonnal felfedeztem, hogy Philadelphiából, a régierődítményből jelentkeznek. Még Tonyt ismerve is meglepettkicsit, hogy volt mersze visszaköltözni oda, perszenyúlszívűséggel eddig sem vádolhatta senki. Onnan ismertemfel a helyszínt, hogy Tony kedvenc helyén ült, azon a trónuson,melyet egy püspöki palotából szerzett. Az ülőhely abból akorból származott, amikor a cicomás faragványok és azaranyfüst volt divatban. A szék támlája jó 180 centireemelkedett a padló fölé, de Alphonse-nak nem kellettlábujjhegyre állnia, hogy átlásson fölötte. Igaz, a magasságanem sokat javított a megjelenésén. Pontosan úgy nézett ki,mintha valaki szándékosan orgyilkost akart volna összegyúrni.Olyan félelmetes arckifejezéssel rendelkezett, amilyetkeveset láttam még. És itt most nem egy olyan hollywooditípusú, jóképű gonosztevőre gondolok. Alphonse szimplánronda volt. Valakitől azt hallottam, Baby Face Nelson egyikverőlegénye volt, mielőtt vámpírrá tették, de nekem mindig úgytűnt, mintha inkább az ő arcát verték volna rendszeresen abaseballütővel. Gyerekként mindig csodálkoztam, hogy profilbólmilyen torz. Az orra nem emelkedett ki jobban az arcából,mint Neander-völgyi ősére emlékeztető, előremeredőhomlokcsontja.Mindig megmosolyogtam, amikor a moziban fess, szexialakokként ábrázolták a vámpírokat, akik hatalmas, csupa drágadarabból álló ruhatárat tartanak. Pedig a tény az, hogy hameghalsz, pont ugyanúgy fogsz kinézni, mint életedben. Párszáz év alatt az ember megtanulhat néhány szépségápolásitrükköt, de a legtöbb vámpír nem foglalkozik ilyesmivel. A