Megérint a sötétség

elé került, vagyis az olcsó ázsiai importáruk hatása a mágikusgyógyitalok piacára nem ebbe a kategóriába tartozott. A másikújság afféle szennylap volt. Pythia örökösének nyoma veszett! –hirdette öles betűkkel a Kristálygömb e heti száma.Az időugrás nem működik! Erre már a szememet is forgattamvolna, ha nem nyilall belém azonnal a fájdalom. Azt hiszem, aMarslakók rabolták el a boszorkányokat történettel már ők istúllőttek a célon.– Mia Stella, a Szenátus Tomast jelölte ki testőrödnek. Nemmozdulhat el mellőled – szólalt meg egy ismerős hang az ajtóirányából. – Ne nehezítsd meg a dolgunkat.– Nem fogom – feleltem. Azok után, amiken átmentem, talánjoggal voltam egy kissé zavarodott. Erős hányinger kerülgetett,olyan fáradt voltam, hogy alig tudtam lábra állni, a szemeimpedig annyira égtek, mintha már túl lettem volna azon a kiadósbőgésen, amire még csak most készültem. Jártányi erőm semmaradt. – De nem akarom, hogy a közelemben legyen.Ügyet sem vetettem Tomasra és a mellette álló ismeretlenalakra, aki XVII. századi öltözéket viselt. A helyiségbentartózkodó egyetlen barátomra koncentráltam. Elképzelni semtudtam, mit keres itt Rafe. Nem mintha nem örültem volna neki– hisz minden ismerősnek hasznát vehettem –, de nem értettem,hogyan illik ő a képbe. A Rafe Raffaello beceneve volt. Igen, ővolt Róma üdvöskéje, és a pápák kedvenc festője, egészenaddig, míg 1520–ban visszautasította egy befolyásos firenzeikalmár megbízását. Tony megpróbált művészi vonalon isversenyre kelni a Mediciekkel. Nekik ott volt Michelangelo, hátmeg akarta szerezni Raffaellót. Rafe azonban közölte, már így istöbb megrendelése van, mint amire ideje jut, amúgy akkoréppen a pápa számára festett freskókat. Nem állt szándékábanelzarándokolni Firenzéig, hogy kifessen egy étkezőt. Ez rosszdöntés volt. Azóta ugyanis Tony alkalmazásában áll, akkor fest,