Megérint a sötétség

3. fejezetFáradtan, sajgó tagokkal és rémülten tértem magamhoz.Attól sem derültem jobb kedvre, hogy Tomas épp fölém hajolt,így az ő kifejezéstelen arca volt az első, amit megláttam.– Szállj le rólam! – krákogtam, miközben ülő helyzetbeküzdöttem magamat. Beletelt néhány percbe, amíg a szobapörgése abbamaradt, és amikor végre körül tudtam nézni,megdöbbentő látvány tárult a szemem elé. Remek, úgy tűnik,bejutottam a Pokol előszobájába. Vörös homokkőbe vájtkamrában voltunk, csupán néhány fáklya sejtelmesen pislákolófénye világított. A falikarok egymást keresztező pengéketformáltak, a lángok kellemetlen szaga ellepte a helyiséget. Afáklyák arról árulkodtak, hogy a helyet a legerősebb mágiavédelmezi, amelynek nem szerencsés találkoznia az elektromossággal.Nem állok nyerésre.A terem egyébként kínzókamrának is tökéletes lett volna,ámbár a bútorzat spanyolcsizmák és kínpadok helyett csak az ameglehetősen kényelmetlen bőrkanapé volt, amelyen feküdtem.Ezenkívül csupán egy kis asztalka állt a helyiségben, rajtanéhány magazin hevert. Az egyik az Orákulum– volt, a mágiavilágának Newsweekje. Ahogy ez már a várókban megszokott, anéhány hónappal korábbi számot rakták ki. Atlantában volt egybizonyos kávéház, ahová hetente beugrottam, hogy átfussam azaktuális kiadást. Tudomást akartam szerezni mindarról, ami amásik világban történt, de az én életemre is kihatással lehet.Fölöttébb valószínű, hogy a címlap–sztori, ami most a szemem