Megérint a sötétség

öntött karok fontak volna át. A pulzusom felgyorsult, az ájuláskerülgetett, amikor előrehajtotta a fejét, és megéreztem nyelvehegyét a nyakamon. Azt hiszem, egy pillanatra meg is állt aszívem, amint óvatosan megcsókolta a bőrömet, talán az ütőeretkeresgélve alatta. Úgy éreztem, a vérem felismerte őt, lassabbanés sűrűbben áramlott körbe a testemben, arra várva, hogykiszabaduljon. Verejtékeztem, de ennek semmi köze nem voltahhoz, hogy sokan zsúfolódtunk össze a szűk teremben. Vajonmost azonnal végez velem, sok száz tanú szeme láttára?Borzongás futott végig rajtam, amikor rájöttem, hogyvalószínűleg kockázat nélkül megtehetné. Kivonszolhatnáélettelen testemet, és senki nem gyanakodna. Mindössze aztlátnák, hogy Tomas gondjaiba veszi lakótársát, aki elájult a nagymelegben. Micsoda úriember, nem?Sejtenem kellett volna, hogy valami ehhez hasonló fogtörténni. Valahányszor megbíztam valakiben, elárultak. Akikbebeleszerettem, mind meghaltak. Mivel Tomas már amúgy ishalott volt, a sorsom ezúttal sem lesz más.– Kérlek, ne ellenkezz – suttogta, én pedig beleremegtem,ahogy megéreztem leheletét verejtékező bőrömön. A hangjakábítószerként áramlott végig az ereimben, kellemes, nyugtatóérzéssel töltött el, elűzte a félelem és a fájdalom egy részét is, ésa gondolataimat is lelassította. A hatás nem volt olyan erős,mintha a szemembe nézett volna, de így is azt éreztem, minthalevegő helyett víz venne körül. Minden apró mozdulat sokkalnagyobb erőfeszítést igényelt, mint amire számítottam. Persze apróbálkozásaimmal egyébként sem értem el mást, csupán acsuklómban erősödött egyre inkább a fájdalom, őt pedigfelizgattam. Az arcán nem látszott semmi, de testének egyébtájékain nem tudott ennyire uralkodni. Éreztem, ahogy a farmerjakeményen kidudorodik a slicce tájékán.