Megérint a sötétség

„Nézz rám, Cassie! ”H arcoltam ellene, hisz gyerekkoromtól fogva tudtam, ha egyvámpír szemébe nézünk, átengedjük neki a hatalmat magunkfelett. Mégsem figyelt fel ránk senki, minden bizonnyalelkönyvelték, hogy esetlen táncos vagyok.A legendákkal ellentétben a teste melegen simult hozzám,érintése olyan puha volt, mint a legfinomabb selyem. Mégsemvolt több esélyem kiszabadulni szorításából, mintha acélbólöntött karok fontak volna át. A pulzusom felgyorsult, az ájuláskerülgetett, amikor előrehajtotta a fejét, és megéreztem nyelvehegyét a nyakamon. Azt hiszem, egy pillanatra meg is állt aszívem, amint óvatosan megcsókolta a bőrömet, talán az ütőeretkeresgélve alatta. Úgy éreztem, a vérem felismerte őt, lassabbanés sűrűbben áramlott körbe a testemben, arra várva, hogykiszabaduljon. Verejtékeztem, de ennek semmi köze nem voltahhoz, hogy sokan zsúfolódtunk össze a szűk teremben. Vajonmost azonnal végez velem, sok száz tanú szeme láttára?Sejtenem kellett volna, hogy valami ehhez hasonló fogtörténni. Valahányszor megbíztam valakiben, elárultak. Akikbebeleszerettem, mind meghaltak. Mivel Tomas már amúgy ishalott volt, a sorsom ezúttal sem lesz más.