Megérint a sötétség

mellettem talán két méterre, egy füves pusztán, mely mintha avégtelenségig nyúlt volna a fakó, kék színű égbolt alatt. A bőresötét bronz volt a megszokott tejeskávébarna helyett, és a gothcuccokat egy ujjatlan, mocskos gyapjútunika váltotta fel, deegyértelműen ő volt az. Szemei vadul csillogtak, akár két sötétékkő, diadalittasan tekintett szét. Egy csoport hasonlóan öltözöttember állta körül, mind úgy viselkedtek, mintha a kedvenccsapatuk épp most nyerte volna meg a Szuperkupát.A közelünkben a tenger hullámai csapkodták a partot. A vízolyan sötétzöld volt, hogy szinte feketének látszott. Egyenetlenlökésekben fagyos levegő sodródott a tengerről a szárazföldbelseje felé. Kissé rideg, ám gyönyörű tájkép lehetett volna, haeltekintünk a néhány tucatnyi testtől, mely a földön hevertélettelenül. Legtöbbjük európainak látszott, a hozzámlegközelebb heverő öltözékét talán egy kis költségvetésűkalózfilmben tudtam volna leginkább elképzelni. Fehér, hosszúujjú vászoning, barna, térdig érő nadrág, és elkoszolódott fehérharisnya. A cipőjét elhagyta, a haja pedig ugyanolyan vadságrólárulkodott, mint az arckifejezése.Rémülettel vegyes csodálkozással figyeltem, ahogy Tomasegy durván megmunkált bronz kést vág a férfi még zihálómellkasába, majd a nyakától a hasáig óriási vágást ejt rajta. Asebből felszálló meleg a tenger felől érkező hűs fuvallattaltalálkozva némi ködöt gerjesztett, ám nem elég sűrűt ahhoz,hogy ne lássam, amint Tomas úgy töri szét az áldozat bordáit,mintha vékony fagallyak lennének. Élénkvörös vérsugarakáztatták a kezét, ahogy kiemelte a még remegő szívet, és amagasba tartotta. Ezután pedig lassan, mintha minden pillanatátki akarná élvezni, a szájába vette. Fogai belemélyedtek azizomba, mely még mindig pumpálni igyekezett. Vékony vérsugáröntözte arcát, és folyt le állán, amikor elharapott együtőeret. A vérpatak egy pillanatra megpihent a nyakánál, majd