Megérint a sötétség

Körrel is ki kell jönnöd, és hidd el, ez az egyik legnehezebbfeladat.Az ábrázata váratlanul sötétté, szinte mogorvává vált.– Ha számít, amit mondok, Cassie, sajnálom. A legelsőPythia óta nem volt olyan, aki teljesen felkészületlenül kelletthogy átvegye a feladatot. De te, a képességeiddel készen állszarra, hogy felülírj minden eddigi szabályt. Például tudod azt,hogy jelenleg kétszer vagy jelen ugyanabban az időben? Aszellemed épp küszködik, hogy megmentsétek azt aszerencsétlen lányt, már a falu utcáin jártok, miközben pedig ittis vagy, velem. Én nem lennék képes erre. Emellett a legtöbbjelöltnek évekbe telik, hogy megtanulja mindazt, amire te sajátmagadtól néhány nap alatt rájöttél. Komolyan, hogy egy másikszellemet is magaddal tudsz rántani! Ez lenyűgöző.Úgy éreztem, rögvest ordítani fogok.– Abbahagynád egy pillanatra, és idefigyelnél rám is? Én.Nem. Leszek. Pythia.Gyorsan odasiklott hozzám, és csókot lehelt az arcomra.– Már az vagy – suttogta, és eltűnt a szemem elől.Ugyanabban a pillanatban belém vágódott valami, mintha egyszáguldó kamion útjába kerültem volna. Szavakkal nem lehetleírni azt, amit éreztem, inkább meg sem próbálom. Talán ahhoztudnám némiképp hasonlítani, amikor Tomas testébe kerültem,és a kifinomult érzékszervei tökéletes káoszt okoztak afejemben. Csak épp ezúttal nem a hallásom és a szaglásom lettélesebb, hanem a többi, velünk párhuzamosan létező világészlelése. Ebből már gyerekkorom óta kaptam egy kis ízelítőt,amikor a szellemekkel társalogtam. Most azonban mindenegyszerre árasztott el, és sikerült annyira elkábítania, hogy észresem vettem, amikor az idő visszatért a rendes kerékvágásba.Csak az zökkentett ki révületemből, amikor valami a lábambafúródott.