Megérint a sötétség

– És ez mit jelent? – kérdeztem, mire ő ismét felnevetett, ésegy kis kört írt le a teremben, több mágus testén is áthaladvaútközben. A férfiak egy kissé összerezzentek, de nem éledtekfel.– Hogy mit jelent? Csak annyit, hogy minél előbb ess túl adolgon, ha azt akarod, hogy teljes mértékben te irányítsd aképességeidet, és ne fordítva legyen – somolygott. – De énsajnos nem tudok a segítségedre lenni ebben – élcelődött tovább.Egymásba font karjaimat és makacs arckifejezésemet látva egypillanatra megtorpant. Abból, ahogy felvonta a szemöldökét,miközben engem szemlélt, azonnal megállapítható volt,mennyire nincs hozzászokva ahhoz, hogy ellenkezzenek vele. –Rendben, ha akarod, maradj így, ahogy vagy. De hafélbehagyod a rituálét, nemcsak az erő nem kerül teljesegészében az uralmad alá, de a mágusok is csupán az örököstfogják látni benned. A Pythiát nem űzhetik el, de a jelöltjétannál inkább. A pozíciód ingatag lesz, amíg be nem végzed,amit elkezdtél – magyarázta, majd tetőtől talpig végigmért, ésújra felhúzta a szemöldökét. – Azon csodálkozom, hogyegyáltalán sort kellett kerítenünk erre a témára.Egyre idegesebb lettem, főként, mikor láttam, hogy isméttáncra perdül.– Figyelj, hányszor kell még elmondanom? Nem, köszönömszépen, nem akarom ezt a melót.– Remek. Akkor legalább úgy állok tovább, hogy tudom, nemvagy őrült –– jelentette ki, majd olyan gyorsan állt le balerinákatmegszégyenítő forgásával, hogy a szoknyája többszörösen alába köré tekeredett. – Én sem akartam, ha tudni szeretnéd. Agenerációm szibillai közül talán egyedül én lettem volnahatártalanul boldog, ha nem én leszek a kiválasztott. Nagydicsőség, de egyben hatalmas teher is. Ráadásul még az Ezüst