Megérint a sötétség

másrészt meglepetésemben, hogy élve viszontlátom. Néhányperccel ezelőtt már mindkettőnket halottnak könyveltem el, éscsak most derengett fel bennem a kérdés, vajon ki harcolt atöbbi vámpírral, amíg Portia és csapata mellettem volt. Tomaskezéről csöpögött a vér. Egy percig azt hittem, az övé, de nemláttam rajta sebet. A kiáltásom megzavarhatta, mert hirtelenelengedte a karomat, én pedig a földre huppantam, zihálva ésfulladozva a kiáltással még jobban megsanyargatott torkommiatt. És ekkor, miközben a mellkasomhoz szorított kézzeligyekeztem legyűrni a hányingeremet, megláttam a testeket.Az első támadómat leszámítva, akinek egyik karja már szinteeltűnt, és gurgulázó hangot adott ki, ahogy a védelmezőmenergiája a mellkasához érkezett, az egyetlen, még mozgóvámpír egy polc alá szorulva vonaglott. Az állványt minthaletépték volna a falról, mielőtt ráhajították. A polc több vaskoslapból állt, a raktár berendezése stílusában illeszkedett az egészklub hangulatához, Mike a teljes bútorzatot egy lebontásra ítéltgyárból mentette meg. Nem épp a manapság divatos,formatervezett, kecses darabok voltak, hanem igazi robusztusmonstrumok. A peremük ugyanakkor borotvaéles volt, Mike–nak nagyon kellett vigyáznia a felszerelésük során. Amikor afalból kitépve az egész polcot elhajították, ezek a lemezek alendülettől gyilkos fegyverekké változtak, úgy szeletelték fel avámpír testét, mint egy vekni kenyeret. Nemrég étkezhetett,mert a sebekből rengeteg vér folyt ki, terebélyes foltbankarmazsinvörösre színezve körülötte a padlót.A lemezek azonban nem metszették le a fejét, és a szívét semtalálták el, így borzasztó sérülései ellenére még mindig életbenvolt. Amint észrevett engem, megpróbálta felém emelni afegyvert, amit az egyik kezében tartott. Ezt látva Tomas habozásnélkül odaugrott hozzá, s kirántotta a vámpír hasába mélyedőfémdarabot. Egymás után többször lecsapott vele, a lap tompán