Megérint a sötétség

– Oké, az én hibám volt, tévedtem. De most helyre kelltennünk a dolgokat. Nem képezhetlek ki megfelelően, mert arranincs időnk, de napnál is világosabb, hogy a hatalom nemszállhat át Myrára. Vagy saját akaratából vesz részt ebben, vagybelekényszerítették. Ha az előbbi az igaz, akkor gonosz, ha azutóbbi, akkor pedig gyenge. Akár így, akár úgy, ő már nem rúglabdába.Rápillantottam a hosszú, hegyes tőrre a szibilla kezében, és aszemében izzó fényre. Arra fogadtam volna, hogy nagyon isélvezi a dolgot. Túl dühödtnek látszott ahhoz, hogy az agyátkülső erő irányítsa. Lassan kezdtem elfogadni, hogy Mirceahozzáállása a helyes ebben a kérdésben.– Oké, felfogtam, ő a rossz szibilla. Szeretnéd visszavinnimagaddal, hogy megmutasd neki, mi jár a lázadóknak? Csakrajta, a tiéd!– Nem ez a tervem.Sajnos sem időm, sem kedvem nem volt ahhoz, hogyharapófogóval húzzam ki belőle a válaszokat.– Akkor elmondanád, hogy mi a terv? Elég sok dolgom lennemég itt.– Hát persze – tárta szét a karját. – Ne haragudj, hogy ennyitlocsogok. De mégiscsak fontos alkalomról van szó, ezértpróbáltam egy kicsit ünnepélyes keretet adni neki.– Miféle fontos alkalom? – kérdeztem, miközben rossz érzésfogott el. Ágnes a szemembe nézett, és most nyoma sem voltarcán a korábbi játékosságnak.– Az erő téged választott. Megtörtént, te lettél az új Pythia. –mondta, majd egy grimaszt vágott. – Gratula, meg minden.Kezdtem komolyan azt hinni, hogy a nőnek hiányzik néhánykereke.– Nem varrhatod csak így a nyakamba az egészet! Mi van, haén nem akarom?