Megérint a sötétség

figyelmemet a fülembe érthetetlen szavakat suttogó hang feléfordítottam.– Érthetően, ha kérhetném! – mondtam neki türelmetlenül.Ebben a testben, ha nagyon koncentráltam, felfogtam a franciaszavak jelentését, de ez sok energiát emésztett fel, és tudtam,hogy arra még nagy szükségem lesz. Lassan Pierre alakja jelentmeg előttem. Közel sem rajzolódott ki olyan tisztán, mintlegutóbb, de emiatt most igazán nem panaszkodhattam.– Miként lehet, hogy ön észrevett minket, madame?Rájöttem, hogy ő a megszállt testet látja maga előtt, és nemengem.– Hosszú történet, és nincs időm elmondani. A lényeg az,hogy mindketten bosszút akarunk állni, és azt hiszem, tudom,hogy tehetnénk meg.Néhány perccel később szellemhadseregemmel együtt megérkeztünka legalsó szinte. Addig azt hittem, Carcassonne mindenrémségét láttam már, de tévedtem. Ezekhez a helyiségekhezképest szinte kellemesen vonzóak voltak a fenti kínzókamrák,nekem legalábbis úgy tűnt. A termek a legtöbb földi halandószámára üresnek tűntek volna. Csupán öreg, dohos kamrák,annyira mélyen a víz szintje alatt, hogy még raktárnak semhasználhatók. Én azonban éreztem a szellemek jelenlétét amohával borított falakon és a csúszós padlón. Egykor erőskísértetek maradványai voltak, akik ki tudja, hány évszázadon átvoltak a szellemvilág lakói ezen a kietlen helyen.Megpróbáltam erősíteni a védőpajzsomon, de ha teljesenbezárom, akkor a szövetségeseimmel sem tudok kommunikálni.így aztán lépten–nyomon újabb emlékek rohantak meg réges–rég elfeledett életekről és az elszenvedett tortúrákról. Láttam,ahogy római katonák kimérik egy fiatal fiú testére a kiszabottszámú ostorcsapást, annak ellenére, hogy a gyerek már réghalott. Mögöttük egy középkori boszorkányüldöző fenyegetett