Megérint a sötétség

sosem válik mester belőle. Radut biztos megkötözve tartják ittvalahol, és egy magatehetetlen személyt sokkal könnyebbátküldeni a túlvilágra, mint egy erős és fürge férfit, vagy nem?Mircea arca falfehérré változott.– Hogy én mekkora idióta vagyok, Cassie! Gyerünk,gyorsan! Talán már oda is értek.Megpróbált felhúzni az ágyról, de én ellenálltam.– Te csak menj. Ha esetleg mégis tévednék, és mégis idejönnek, én majd elkapom őket.– Raszputyin nagymester vámpír! Mit tehetnél te ellene?– Igen, a mi időnkben nagymester, de itt csupán egy szellem.Nekem van testem, sokkal erősebb leszek nála. De amúgy isRadu a valószínűbb célpont, igaz?Mircea vitatkozott volna, de a testvére iránt érzett aggodalomfelülkerekedett szokásos elővigyázatosságán, így elindultnélkülem. Harminc másodpercet vártam, majd én iskilopakodtam a szobából. Ahhoz a folyosóhoz tartottam, ahol aseregnyi szellemmel találkoztam, és nagy erőfeszítéssel sikerültelérnem, hogy még a kölcsönzött testben is megérezzem ajelenlétüket. Kevésbé láttam őket, mintha én is szellemkéntlettem volna ott, ez kicsit zavart is, de tudtam, hogy őknyilvánvalóan észleltek engem. Megálltam a hideg kőfalakközött, és éreztem, ahogy a hatalmas tömeg körém gyűlik. Aligegy másodperccel később a kínzókamra ajtaja megcsikordult, énpedig a fal melletti árnyékba húzódtam vissza.– Rejtsetek el – suttogtam –, és segítek nektek.Az árnyak betakartak, mintha egy láthatatlan kabát terültvolna rám, eltüntetve engem a megcsonkított nő kábult szemeielől, aki az ajtónyílásban jelent meg lebegve. Nagyjából egyméter magasan lehetett a talaj fölött, és bár nem láttam,pontosan tudtam, ki tartja a karjában. Megvártam, amíg a test –Tomas szellemkarjaiban cipelve – eltűnt a lépcsőn, majd