Megérint a sötétség

aztán az ajkaihoz emelte a kezemet. A szeme fényesebbenragyogott, mint a falra helyezett fáklyák. – Ezt csak megérted,vagy nem?Igen, megértettem. Láttam, ahogy az életemet a Körökvalamelyike, a Szenátus vagy Mircea uralma alatt fogomeltölteni. Bármit is állít a tiszteletről és megbecsülésről, amit ahatalmam fog kiváltani, az igazság mégiscsak az, hogy sohanem fognak másként tekinteni rám, mint egy kihasználhatójátékszerre. Ha Pythia leszek, sosem válhatok szabaddá. Hű!,kezdtem őszintén remélni, hogy a metafizikus szex nem számít.– Ó, hát persze – ültem le az ágyra, Mircea pedig kezébevette a lábamat, és elkezdte felhúzni rá a lány egyik hosszú,fehér harisnyáját. Hagytam, hogy befejezze az öltöztetésemet,közben azon jártattam az agyam, hogyan menthetném meg aszibillát. Mirceát hiába is próbáltam volna meggyőzni.Valahogy el kellett távolítanom az útból, amíg megtalálom asorstársamat, és megtudom, hogy önszántából vesz-e résztmindebben. Ha nem így tennék, ez a fölöttébb gyakorlatiasvámpír az első pillanatban végezne vele. Igaz, hogy ez valóbanmegoldaná a problémát, de úgy éreztem, ezzel a döntéssel nemtudnék együtt élni. Valami eszembe is jutott, mire az utolsóráncokat is elrendezte a ruhámon.– Mircea, azt mondtad nekem, hogy az öcséd változtatta átLouis-Césart. Így történhetett, hogy Tomas és én nemváltoztattuk meg a végkimenetelt, amikor itt jártunk. Csupánannyi történt, hogy nem Françoise családja szórta rá az átkot,hanem Radu harapása tette őt vámpírrá. így történt, igaz?– Igen, úgy tűnik, a franciának ez a végzete, amit sehogy semkerülhet el.– Akkor Raszputyinnak nem is kell mindenképp Louis-Césart elkapnia. Ha megöli Radut, senki nem harapja meg a franciát,és a halandók életét éli tovább, majd megöregedve meghal,