Megérint a sötétség

hogy milyen időpontba kerüljünk majd vissza? Jó lenne atámadás elé, hogy felkészülhessünk.Ezek a szavak végre elszakítottak kölcsönkért testem eredetilakójától, aki még mindig a teljes kielégülés mámorában fürdött.Pánikban néztem az ajtó felé, de egyelőre zárva maradt, nyomasem volt az öreg nőnek, az őröknek, vagy egy oroszpszichopatának. Pillanatnyilag biztonságban voltunk, de azok,akik az életünkre törnek, már közeledtek, miközben mi azágyban pihentünk.– Mircea, azonnal indulnunk kell! Itt fognak keresnilegelőször.– Cassie, nyugodj meg. Nem kell rohannunk. A szibilla éskísérői tudják, hogy hol van Louis-César . Azt mondtad,rövidesen ránk törnek, arra számítva, hogy éppen az ágyonfogunk feküdni ellazultan és felkészületlenül. De mi várnifogunk rájuk – magyarázta, majd kicsusszant az ágyból, és atükörhöz lépett. Puhán megérintette Louis-César állát. –Micsoda remekmű!Őszinte csodálattal szemlélte kölcsönkapott testét. Felém fordult,hogy a háta mögött visszapillantva azt az oldalát ismegszemlélje, én pedig éreztem, ahogy kiszárad a szám. Louis-César teste lenyűgöző volt, nem is lehetett máshogy jellemezni.A tűz fényétől megvilágítva, ahogy a haja vöröses szegélykéntaz arcát keretezte, akár egy életre kelt reneszánsz angyal.– Hát itt a híres maszk, igaz? – vett a kezébe egybársonydarabot, amely a tükörről lógott le, és a szeme elétartotta. – A történelem egy darabja.– Most már elmondod, hogy kicsoda is ő – kérdeztemtürelmetlenül – vagy találgatnom kell?– Isten ments! – nevetett Mircea, és eldobta a maszkot.Szórakozottan simított végig a tükör mellett álló alacsony fiókos