Megérint a sötétség

Semmi másra nem vágyott, csak a teljes kielégülésre, és ebbenis a társa voltam.Lassan kezdtem kicsúszni alóla, ez arra késztette, hogy mégerősebben szorítsa egymáshoz a testünket. Elégedettenmosolyogtam rá. Mennyei volt, ahogy ott térdelt, a puhapaplanok között, a haja sötéten csillogott a gyertyafényben.Furának kellett volna tűnnie, hogy Louis-César testéből Mirceaszeme köszön vissza, de valahogy mégsem volt az.– Én akarok felül lenni.Nem vitatkozott. A kezei lassan felkúsztak a melleimre, ésmindketten hangosan felsóhajtottunk, amikor végreelhelyezkedtem rajta. Ez a póz még jobban tetszett, élveztem,hogy alattam van, bár még mindig nehezen szabadultam a kettőslátás érzetétől. Louis-César arca bámult rám, vágyakozássaltelve, de Mircea győzedelmes mosolyát láttam, ahogy ismétmozgásba lendült a testünk.– Mondtam neked, Cassie – mormolta –, amit csak akarsz.Röviddel ezután az élvezet hullámai borítottak elmindkettőnket. Már beszélni sem tudtunk, de nem kellett. Egyperccel később a világ tökéletes, vibráló gyönyörré olvadt össze.A nevét sikoltoztam, de nem a saját hangomon, és nem is azét aférfiét, aki alattam feküdt.Amikor újra képes voltam észlelni a külvilágot, meleg karokés puha takarók vettek körül. A fejem egy mellkason nyugodott,mely még mindig zihálva emelkedett és süllyedt. Egy kéz ahajamat simogatta, és észrevettem, hogy sírok. A fülembeduruzsoló szavak félig franciák, félig románok voltak, ígyegyiket sem értettem, mégis megnyugtattak.– Cassie – hallottam, és lassan visszanyertem az éberségemet.A másik nő elméjére hagytam, hogy teljes mértékben kiélvezzea csodálatos belső melegséget. – Te tényleg képes vagy erre?! –bámult rám Mircea csodálkozva. – Azt is ki tudod választani,