Megérint a sötétség

volt, mielőtt belém hatolt. A meglepetéstől kiáltottam fel, nem afájdalomtól. Mircea ugyan arra készített fel, hogy kellemetlenlesz, de én csak gyönyört éreztem. Figyeltem, ahogyhátrahúzódik, és mondani akartam neki valamit, de ekkor ismételőrelendült. Semmi másra nem vágytam, csak hogy még gyorsabbanés erősebben csinálja. A körmeim a hátába mélyedtek,ám fel sem tűnt neki. A szemébe néztem, és láttam, olyanelbűvölő borostyán színűre változott, amilyet Louis-César semember, sem vámpír létében nem tudhatott magáénak.Nehezemre esett gondolkodni, mivel az elmém közösködött alányéval, akinek a testébe belemásztam. Próbáltamösszpontosítani, de a figyelmem újra meg újra visszatért akarcsú verejtékcseppekhez, melyek Louis-César arcán ésmellkasán gyöngyöztek. Felnyúltam, egyik kezemmelmegragadtam a tarkóját a dús, gesztenyebarna fürtök alatt, ésmagamra húztam. Egy pillanatra sem esett ki a ritmusból, de aszög megváltozott, és mindketten egyszerre nyögtünk fel azújfajta élvezettől. A nyelvem hegyével körbejártam az arcát, ízlelgettem,nagyon tetszett az arcára kiülő vágyakozás. Alábaimat összekulcsoltam a derekán, és nekifeszültem, ezzelmég gyorsabb munkára ösztökélve. A combizmaimmegfeszültek, ő is érezte, s egy elfojtott sóhaj szakadt ki belőle.A hajánál fogva lerántottam a fejét, a számat az övéretapasztottam, szinte derékszögben meghajlítva a testét.Felkiáltott, és most valóban kiesett a ritmusból.Felnevettem, miközben úgy próbált magába olvasztani,mintha nem kapna belőlem eleget, nem lenne képes eléggyorsan mozogni ahhoz, hogy kielégítse az akaratát uralóvágyait. El tudtam képzelni, mit érez, mert bennem két hullám isemelkedett: a sajátom, és azé a nőé, akinek megszálltam a testét.Őt egyelőre mintha nem is érdekelte volna ez a körülmény.