Megérint a sötétség

Épp fel akartam hívni a figyelmét arra, hogy nem válaszolt akérdésemre, amikor Billy libegett be, egy aprócska üveget tartvaegyik szellemkezében.– Remélem, semmi másra nincs szükséged, Cass. Eléggé elvagyok csoffadva – rebegte, majd a kezembe ejtette az üvegcsét,mely kis mérete ellenére meglepően nehéz volt.Kihúztam a dugót, épp akkor, amikor Tomas nekilendült,nem felém, ahogy arra számítottam, hanem Rafe irányába.Pritkin tüzelt, de a kamra védelmezői megállították ésvisszafordították a lövedéket. A pajzsa ugyan felfogta a golyót,de a fegyveréből nem maradt más, mint egy füstölgő roncs.Pritkin a hátával keményen a falnak vágódott.– Ide a könnycseppekkel, Cassie! – nyújtotta felém egyikkezét Tomas, a másikkal Rafe–et fogta le. – Mircea nem tudmindenkit egyszerre megvédeni, de nem kell, hogy bárkinekbántódása essen. Segíts nekem, és elengedem.Ezúttal legalább nem kellett válaszon törnöm a fejem. Tomasismét, alábecsülte a mágus képességeit. Nyilván azt gondolta,mivel a védelmezők megakadályozzák a mágia és a lőfegyverekhasználatát is, Pritkin nem jelenthet fenyegetést. Tévedésére márcsak akkor eszmélt rá. amikor a mágus előreugrott, egy kötelethúzva elő a zsebéből, és Tomas torka köré tekerte. A fojtózsinórkezdetleges megoldásnak tűnt a többi játékszerhez képest, debevált.Tomas eleresztette Rafe testét, és Mircea egy pillanatot semvesztegetve a folyosó felé lökdöste a festőt, ahonnan Billykorábban előbukkant. Rafe már majdnem teljesen eltűnt a sötétjáratban, amikor a kamra védelmezői hirtelen semmivéfoszlottak, és egész tömeg özönlött be. Pritkin kiáltott valamit,és átvágott a helyiségen, az újonnan érkezők felé lökve Tomast.Mircea szorosan átkarolta a derekamat, és egy szempillantásmúlva már egy folyosón találtam magamat. Éreztem, ahogy