Megérint a sötétség

meghal. És akkor a Szenátusuk már semmit nem tehet az ellen,hogy az új szibilla a sötét oldal választottja legyen – vázolta fel,miközben szemét és fegyverét egy pillanatra nem vette volna leTomasról, de velem diskurált. – Ha tud valamit tenni, tegye megmost.– De nem tudom, hogyan! – kiáltottam, és kétségbeesvetúrtam bele a hajamba, amikor ujjaim valami keménybeütköztek. Körbetapogattam, és megállapítottam, hogy Louis-César hajcsatja az, ami a csodával határos módon mindvégigbent maradt a hajamban. Összpontosítottam, és hamarosanenyhe zsongást éreztem. Távolról jött, és bár hasonló volt ahhoz,amit a látomásaim előtt éreztem, tudtam, hogy nem elég. A csataz övé volt, kapcsolatban állt a testével, biztos, hogyfelhasználható az utazáshoz. De vagy én nem voltam elég erősahhoz, hogy megkezdjem az utazást, vagy Louis-César nemhordta túl régóta a hajában. Akárhogy is, segítség nélkül nemindulhattam útnak.– Billy, szükségem van Apollón könnycseppjeire.– Oké, és megmondanád, hol keressem? Felnéztem Mirceára.– A könnycseppek! Hogy néznek ki, és hol vannak?– A belső szentélyben van, egy kis kristályüvegben, kékkupakkal. De ha bemegyünk a szentélybe, Tomas megismeri azutat. Ez a négy folyosó az utolsó akadály. Három egyenesen ahalálba vezet, a negyedik viszont a konzulhoz. Ha velevégeznek, az ügyünk elveszett.Billy időközben visszalebegett a kamrába.– Egy igazi átjáró van, a többi csak hókuszpókusz. Mindjártjövök.– Cassie, ne csináld! – kiáltotta Tomas, szemeivel villámokatlövellve Mircea felé. – Soha nem fog elengedni! Ha ténylegszabadságot akarsz, válassz engem! – kérlelt, és mikormegráztam a fejem, szinte könyörgőre fogta. – Kérlek, Cassie,