Megérint a sötétség

folytatnának a délután teázás keretében. – Mit tudsz ajánlanineki, amit mi nem?– Mondjuk egy régi kedves barát életét – sandított TomasRafe felé. Aztán újra rám szegezte a tekintetét. – Ha segítesznekünk, garantálom Raffaello biztonságát. Mert amúgy Tonykaparintaná meg magának, hogy elbánjon vele, amiért Mirceabesúgója lett. Tudod, hogy ez mit jelentene?– Nem értelek – mondtam neki őszintén. – Hónapokon át laktunkegyütt. Ha el akartál árulni, miért nem akkor tetted? Miértmost?– Nem árultalak el – vágott közbe Tomas hevesen. – Gondoljcsak bele! Mircea csaknem hagyta, hogy meghalj. Miért bíználmeg benne? Ő talán biztonságot nyújt? Ott volt, amikormegtámadtak? Nem ő mentett meg, hanem én. És én voltam az,aki rájött, hogy Raszputyin lehet a válasz mindkettőnk számára– nézett rám szinte esdekelve. – Hát nem érted? Ha Louis-Césarhalott, újra kihívhatom Alejandrót, és ezúttal le is győzöm.Jelenleg a legtöbb energiámat abba kell fektetnem, hogyellenszegüljek a mesterem akaratának. Ez annyira legyengít,hogy képtelen lennék párbajozni. De ha ez a súly legördül avállamról, akkor megmenthetem a népemet. Utána pedig többénem kellene tartanod attól, hogy bárki bántani akarna.Konzulként nemcsak ígérni tudnám neked a biztonságot, hanemszavatolni is, ebben biztos lehetsz.– Te léptél kapcsolatba Raszputyinnal? Mikor?–Az első látomásod után, amikor meggyőződtem arról, mirevagy képes. Felhívtam Tonyt, és felajánlottam, hogy átadlaktéged, de kizárólag Raszputyinnak. Az orosz pedig ígéretet tettarra, hogy a segítségemért cserébe biztosítja a sértetlenségedet.Mivel az ő tervei egybevágtak az enyémekkel, alkut kötöttünk.