Megérint a sötétség

Latin-Amerikai Szenátust, ha nincs az a párbajhős. Nemhagyom, hogy egy taknyos kényére-kedvére ugráltasson engem.– Á, oké – körözött Billy a levegőben Tomas feje körül. –Szóval így sikerült a sötét mágusoknak ilyen gyorsan átkelniüka védelmezőkön. Tomas felkészítette őket arra, hogy mireszámítsanak. Biztos nem nyűgözte le a perspektíva, hogy afrancia szolgája maradjon – sandított hátra, ahonnan az iméntérkeztünk. – Egy perc, és itt vagyok.– Rövidesen megérkeznek – figyelmeztette Tomas Mirceát. –Ne legyél bolond. Segíts nekünk, és megjutalmazunk. Aszavamat adom rá.– Miért adnánk bármit is egy áruló szavára? – kérdezte Rafefelháborodottan. Ha módom lett volna rá, figyelmeztetem, hogymaradjon csöndben. Tomas arcán ugyanazt láttam, mint Tonyén,amikor felhúzta magát, és olyankor senkinek nem volt tanácsosmég tovább feszíteni a húrt.– Mit akarsz tenni Cassandrával? – vetette közbe Mircea.Tomas szeme egy pillanatra felém villant.– Nekem ígérték, ő a jutalmam egyik része. Nem esik semmibaja.– Cassandra lehet a következő Pythia – nevetett fel Mirceamegvetően. – Csinos jutalom, Tomas. Tényleg azt hiszed, amestered megengedi, hogy megtartsd?– Nekem nincs mesterem! – süvöltötte Tomas, és éreztem,ahogy egy láthatatlan csapás indul útnak Mircea védőpajzsa felé.A védelem kitartott, de nem értettem, hogyan. Én még a szelétőlis csillagokat láttam, Rafe pedig ordítva a földön fetrengett.– Rafe! Mircea, tegyél le! – követeltem eredménytelenül.Olyan érzésem volt, mintha Tomas és Mircea elfeledkeztekvolna arról, hogy rajtuk kívül más is tartózkodik a helyiségben.