Megérint a sötétség

valószínűleg több volt benne a rejtett járat, mint a látható. De elkellett ismernem, a legjobb területvédő varázslat volt, amitvalaha láttam. Még néhány centiméterről nézve sem látszott,hogy rejtene valamit. Szóval így bukkanhatott elő Jack asemmiből.Fülsiketítő robaj hallatszott mögülünk, és Mircea vállamögött odapillantva láttam, amint az imént lezárt ajtó úgy repültbe a terem közepére, mintha papírból lett volna. Egy máguslépett át a küszöbön, a következő pillanatban pedig két hegyesvasdarab nyársalta fel, melyek a semmiből bukkantak elő.Felnéztem, és láttam, hogy a mennyezetről lógó hatalmas csillárugyanolyan átváltozáson esett át, mint a fáklyatartók a folyosón.A több száz borotvaéles penge vibrált, mély, fémes dübörgéstöltötte meg az egész szobát. Hasonló ahhoz, mint amikor többezer láb egyszerre dobol ütemesen egy futballmeccsen.Szemlátomást alig várták, hogy újabb látogatók lépjék át aküszöböt.Miután Mircea meggyőzte a védelmezőket, hogy engedjenekát minket, egy hosszú folyosóra érkeztünk. Mindkét oldalonfáklyák keltek életre, ahogy elhaladtunk mellettük. Azelektromosság hajlamos összeakadni a varázslatokkal, és ez aterület nyilván hemzsegett az utóbbiaktól. Három óriásifémajtón keltünk át, mindegyik olyan erős mágikus védelemmelrendelkezett, hogy a hátamon is felállt a szőr, ahogykeresztülléptünk rajtuk. Mintha apró kezek mászkáltak volna azegész testemen. A legutolsó volt a legrosszabb. Olyan erős volta taszítás, hogy egy pillanatig azt hittem, nem fog átengedniminket. De Mircea egy varázsigét morgott, mire a szintefizikailag érezhető védőfal veszített erejéből, és áthaladhattunkrajta.