Megérint a sötétség

– A Szenátus felkészül a védelemre, de komolylétszámfölényben vannak. Senki nem várt támadást pont apárbaj éjszakájára. Leviszem Cassie–t. A pincét tudjuk tartaniegy ideig.Mircea nem törődött Tomas felém nyújtott karjaival.Takaróstul felkapott, és úgy, ahogy volt, meztelenül kilépettvelem a nappaliba.– Mircea – néztem fel most elszánt és kemény vonású arcába,majd megrángattam lelógó haját, hogy rám figyeljen. – Mitörténik itt?Mircea lepillantott rám, miközben a Szenátus tanácstermébevezető lépcső felé sietett velem. Kétoldalt a vasból készültfáklyatartók mind kifelé fordultak, az éles, pengére emlékeztetődekorációk már nem a föld felé mutattak. Kezdtem rájönni,hogy talán nem is puszta díszítő elemek. Csak remélni mertem,hogy tudják, ki a barát, és ki ellenség.– Ne aggódj, dulceatã – nyugtatgatott Mircea. – A belsővédelmezőkön sosem törnek át. És ha Raszputyin nem győzi le akonzul bajnokát, mielőtt megpróbálná átvenni a hatalmat, azösszes Szenátus törvényen kívülinek fogja tekinteni. Ezzelsemmit nem nyerne.– Hát, ettől még nem érzem sokkal jobban magam, ha azt veszem,hogy mind halottak leszünk, mire a Szenátusok tudomástszereznek erről az egészről.– Siessünk! – tárta ki a lépcsőkhöz vezető nehéz ajtót Tomas,miközben egy távoli robbanás zaja szűrődött át a falakon. –Most jutottak át a külső védelmen.Több férfi és egy nő futott el mellettünk a robbanás irányába.Úgy fel voltak fegyverkezve, hogy Pritkin hozzájuk képestgyenge kezdőnek látszott volna. Éreztem az aurájukat, ahogyelhaladtak –hadmágusok voltak. Hát, így legalább nyerünk egykis időt.