Megérint a sötétség

– Fogd be, és kifelé!Billy ügyet sem vetett rám, és mielőtt bármit tehettem volna,jeges leheletet küldött Mircea felé.– Főleg így nem.Mircea felkiáltott, és riadtan nézett körbe, mire én Billyremeredtem.– Elment a józan eszed?Válasz helyett Billy újra Mircea felé fújt. A hideg áramlatnekem nem tűnt kellemetlennek, igaz, én sosem érzékeltem úgya szellemeket, mint bárki más. Mircea úgy nézett ki, minthajeges hóvihar közepébe került volna: libabőrös lett a teste, ahajszálai közé tapadt nedvességcseppek jégkristályokkádermedtek, és úgy tűnt, az épp bevetni készült testrészére is úgyhatott a fuvallat, mint egy jéghideg zuhany.Mielőtt felvázolhattam volna, milyen óriási bajba kerültezzel, Rafe izgatott hangja szólalt meg az ajtó mögül.– Mester, bocsánat, hogy megzavarlak, de Raszputyinközeleg. Már csaknem ideért – hadarta, majd belépve megállt azajtóban, szemét a padlóra szegezve. Egész teste vibrált azizgalomtól. Tomas is ott lépdelt a nyomában. Gyorsan magamrahúztam a takarót, de ő még csak felém se pillantott. Mirceaszemeiben egy pillanatig a zavarodottság tükröződött, majdbólintott.– Mennyi időnk maradt?– Nem tudom – közölte Rafe izgatottan. Soha nem láttammég senkit, aki saját kezét tekerte volna ki, de ő zavarában mostpont ezt tette. – Louis-César elébe ment, de az orosz testa dimerda egy csapat vérlényt és sötét mágust hozott magával! Éselég mester veszi körül ahhoz, hogy akár nappal isostromolhatnak minket.Tomas biccentett, mintegy megerősítve az elhangzottakat.