Megérint a sötétség

gát, és mindent elárasztott az a gyönyörű, lélegzetelállító érzés,ami újabb és újabb hullámokkal lepte el a testemet. Hallottam,ahogy a nevét suttogom, aztán újra megrohantak a fények, frissszellő söpört végig az arcomon, és elmerültem a gyönyörben.A következő pillanatban rájöttem, hogy a szellő nem képzeletemjátéka volt.– Izé, Cassie... Tudom, hogy ez nem a legalkalmasabbpillanat, de...Annyira megrészegített az imént átélt orgazmus, hogybeletelt egy kis időbe, amíg felismertem Billy Joe hangját.– Billy, pontosan egy másodperced van, hogy elhúzzbelőlem! –követeltem, miközben Mircea a karjaiban tartott, énpedig még mindig reszkettem az élménytől. Ismét románulbecézgetett, azt hiszem, le kellene szoktatnom erről.– Mennék én, komolyan, de beszélnünk kell. Valami történik,valami nagyon rossz.Mordultam egyet, és kilöktem őt a fejemből. Megjelentelőttem, Mircea válla mögül tekingetett vissza rám.Mircea fölém emelkedett, könyökével támaszkodva, ésóvatosan a megfelelő helyre illesztette férfiasságát.– Amennyire csak tudtam, előkészítettelek, Cassie – ziháltakissé rekedtes hangon –, de lehet, hogy így is kissé fájdalmaslesz. Az enyém némiképp... nagyobb az átlagosnál, de nagyonfogok rád vigyázni.Csaknem ráordítottam, hogy csinálja már. Minden porcikámazt akarta, hogy belém hatoljon. Nem érdekelt, hogy fájni fog,vagy sem. Billy rásandított Mircea izzadságtól fénylő arcára, ésa szemét forgatta.– Ó, ne már. Látnod kellett volna engem fénykoromban. Agrófnő is azt mondta, nem látott még ekkora...– Billy!– ...tehetséget. Szerintem ő nem is igazán átlagon felüli.