Megérint a sötétség

sem hogy felvessem neki ezt a gondolatot. Kizártnak tartottam,hogy a konzul ne próbáljon megtartani magának, amikor ennekaz egész hercehurcának vége. Ha Pythia leszek, talán sikerülkikerülnöm az ő és a két kör befolyása alól is, sőt, akár még azapámon is segíthetek. Rengeteg volt a bizonytalanság, de lehet,hogy ez a legjobb esélyem. Vettem egy mély lélegzetet, ésellöktem magam a párkánytól. A köntös közben a földrecsusszant rólam.Mircea végig engem nézett, ahogy hozzá léptem, az arcárólreménykedést olvastam le. Egyik kezemet a vállára tettem,félrehajtva sűrű, elegánsan omló haját, a másikkal finomanvégigsimítottam az arcélén.– Megválaszoltad a kérdésemet. Nem akarod megkapni ajutalmadat?Magához rántott, és mormolni kezdett a fülembe, a köszönetés a szenvedély szavait suttogta. Könnycseppek hullottak anyakamra és a mellemre, ahogy csókjaival borította el atestemet, egyre magasabbra kúszva rajtam. Gyengéden ahátamra fektetett az ágyon, és végigcsókolt, míg eljutott oda,ahol a legnagyobb forróság és már szinte kínzó vágy gyülemlettbennem. Nem telt bele sok idő, és könyörögtem volna érte, hogya nyelvénél valami nagyobb dologgal enyhítse a bennem égőtüzet. Mintha a gondolataimban olvasna, Mircea becsúsztattaegyik ujját lüktető fészkembe, és dolgozni kezdett. Csodálatosérzés volt, de nem elég.– Mircea! – nyögtem. Nem válaszolt, de egy helyett immárkét ujjal kényeztetett. Örömmel adtam át magam neki, és egyretöbbre vágytam. A fájdalom lassan átadta helyét az élvezetnek.Nyögni kezdtem, miközben ütemesen löktem magam döfködőujjaihoz, és mindennél jobban akartam, hogy teljes mélységébenbennem legyen. Az izgalom egyre csak fokozódott, míg azthittem, elájulok a finom, mégis gyötrő érzéstől. Aztán áttört a