Megérint a sötétség

– Te jól tudod, mit jelent elveszteni egy családot, dulceatã.Talán így megérted, milyen fontos nekem Radu, mint azegyetlen élő rokonom. Azt is elmondtam már, hogy mi történtvele.– Igen.– Van valami, amit még nem hallottál. Ritkán beszélek róla,te pedig még túl kicsi voltál hozzá. Radu a mai napig szenved.Minden éjszaka arra riad fel, hogy újra meg újra átéli az egészet.Megtörték őt, a testét, a lelkét és a szellemét egyaránt. Még mostis, több száz évvel azután, hogy kínzói meghaltak, keserves sírásszaggatja a testét, amint újra érzi az ütlegek és a sanyargatásminden fájdalmát. Minden áldott éjszaka ezernyi kín hasogatja,szünet nélkül – mondta Mircea, a szeme hirtelen öreggé ésszomorúvá vált. Arról árulkodott, hogy nem csupán Radu az, akia mai napig szenved. – Számtalanszor gondoltam már arra, hogymegszabadítom a szenvedéseitől, de képtelen vagyok megtenni.Nekem már csak ő maradt. De sajnos már egyre kevésbéhiszem, hogy egy nap kiszabadulhat ebből a rémálomból.– Sajnálom, Mircea – csak ennyit tudtam mondani, és közbenerővel tartottam vissza magam attól, hogy odaszaladvavégigsimítsak fekete haján, és megpróbáljam megvigasztalni. Asok éves tapasztalat azonban arra intett, ismerjem meg az egésztörténetet, mielőtt kimutatom az együttérzésemet. – De még ígysem értem, mi köze ennek az egésznek hozzám.– El kell menned Carcassonne-ba.Beletelt egy kis időbe, amíg leesett, mire gondol, de mégmindig nem állt össze a kép.– Te a Bastille–ból szabadítottad ki Radut.– 1769–ben igen. De egy évszázaddal korábban még nem ottvolt. Sok–sok éven át Carcassonne–ban tartották fogva, és ottkínozták –magyarázta, úgy ejtve a hely nevét, mintha valamiféleszitokszó lenne. Neki valóban az is volt. – Tudod, hogy mi a