Megérint a sötétség

kezdem, és lassan haladok lefelé a tövéig. Ötletnek jó volt, dealig érintettem meg az ajkaimmal, amikor Mircea hátravetettemagát, amitől csaknem lerepültem róla.– Cassie, ne! Képtelen vagyok uralkodni magamon, ha te...– Azt mondtam, csönd legyen! – szakítottam félbe.Összpontosítanom kellett, ehhez pedig arra volt szükségem,hogy némán és mozdulatlanul feküdjön. Ezt meg is mondtamneki, mire az arca megtelt őszinte csodálkozással.– Meg mertem volna esküdni arra, hogy még nem csináltálilyet – kezdte, felkönyökölve az ágyon. Figyelmeztető pillantástküldtem felé.– Nem is. Úgyhogy ha nem maradsz nyugton, magadra vess,ha megsérülsz.Visszahanyatlott az ágyra, és egyik kezével eltakarta arcát.Románul motyogott valamit, de oda sem figyeltem rá. Tudta,hogy nem beszélem a nyelvet, nyilván nem hozzám szólt. Hanem élveztem volna annyira a testét, talán panaszkodtam volnaemiatt. így viszont azzal foglalkoztam, hogy újabb és újabb kisnyögéseket váltsak ki belőle. Amikor újra a számba vettem, mársokkal csendesebb volt, csupán néha futott végig rajta aborzongás, ami ellen semmit nem tehetett. Kitapasztaltam, hogya hegyét szeretem nyalogatni a legjobban, habár ott egy kissékeserűbb volt az íze. Izgalmas volt látnom, mekkoraerőfeszítésébe kerül, hogy ne döfje előre magát, és ne kiáltsonfel az érintésem nyomán. A kezei ökölbe szorultak a takarón.Úgy döntöttem, menjünk tovább, és lássuk, mi az, amitől a nagyMircea teljesen elveszti az eszét.Ahogy egyre többet fogadtam a számba belőle, a fogam egypillanatra véletlenül hozzáért a bőréhez, s ez azonnal meglepettkiáltást váltott ki Mirceából. Miután megbizonyosodtam arról,hogy ez az élvezet hangja volt, a nyelvem játéka mellébecsempésztem az apró harapásokat is. Rövidesen szinte