Megérint a sötétség

13. fejezetGyorsan a következő kérdésen kezdtem törni a fejem, denehézdolgom volt, különösen akkor, amikor két kezével a fenekemalá nyúlt, és megemelte a testemet. Nyelvével végre elérte acélját, én halkan nyögdécselni kezdtem. Lassan mozgott,felfedezve minden apró hajlatot, ízlelgetve az élményt, majdegyszer csak váratlanul a lehető legmélyebbre dugta belém anyelvét. Felsikítottam, és testemet megfeszítve feléje nyomtam,ahogy az ösztönöm diktálta, ő pedig élvezettel fúrta belém azarcát. Éreztem, hogy valami eddig ismeretlen kezd feltörnibelőlem, de mielőtt teljesen elborított volna a hullámaival,Mircea felemelte a fejét.Elégedetlenkedve rá akartam kiáltani, de ajkai az enyémre tapadtak,és mindent elfelejtettem. Átkaroltam, végigfuttatvakezemet a selyemfinomságú bőrön, éreztem a gerince vonalát,majd továbbhaladtam, egészen a formás fenekéig. Magáhozrántott, és amikor megéreztem teste melegét, ellenállhatatlanvágy tört rám. Minden eddiginél jobban akartam, hogy belémhatoljon, úgy éreztem, belepusztulok, ha nem tesz magáévá. Deamikor megéreztem, hogy valami kemény dolog furakodik alábaim közé, erőt vettem magamon, és eltoltam magam amellkasától.– Ne, Mircea! Megígérted.– Jó leszek, dulceatã – nevetett mély, gurgulázó hangon,majd megcsókolta a nyakamat. Mielőtt tovább tiltakozhattam