Megérint a sötétség

fordulnak segítségért. Nem hagyta volna, hogy megöljenek egyolyan hasznos tehetséget, mint az anyám. Ha másért nem is, hátazért, hogy ne haragítsák magukra a Pythiát és a mágusokat,mikor le is kötelezhetnék őket azzal, hogy visszaszolgáltatják azelkószált örököst.– És Tony hogy talált rám?– Na, igen, Cassie – somolygott Mircea. – Én itt a tebiztonságod miatt aggódtam, miközben arra kellett volnafigyelnem, milyen gálád tervet szövögetsz az én szegényszolgám ellen. Amit Antonióval tettél, annak hamar híre ment,még az emberek körében is. Azonnal kutatni kezdtünk utánad,és Antonio fogdmegjeit is szemmel tartottuk, arra az esetre, haők előbb jutnának a nyomodra, és elég bolond lenne ahhoz,hogy erről ne tájékoztasson engem. Ebben az esetben azembereim elvonták volna az üldözők figyelmét, amíg értesülöka fejleményekről. A végén a szerencse is a segítségünkre volt.Egy Tonyhoz hű család Atlantában rekedt egy éjszakára, mertlekéstek a csatlakozást. Ők láttak meg téged, amikor betértek aklubba. Épp jövendőt mondtál, ez juttatta az eszükbe a kislányt,akit egykor az udvarban láttak. Értesítették a mesterüket, akieladta az információt Antoniónak. Mázli, hogy addigra már én ismegtaláltalak, hála a Szenátus hírszerző szolgálatának.– Marlowe–nak.– Naná – kacagott Mircea. – Az a fickó egy kincs, habár mégő is megszenvedett, amíg kinyomozta, hol bujkálsz. Ja, amúgymajd szeretne találkozni veled. Azt mondta, csaknem olyancsavaros eszed lehet, mint neki. Tőle ritka az ilyen dicséret,dulceatã. Alig egy éve bukkantunk rád, de úgy döntöttünk,biztonságosabb, ha nem avatkozunk bele, csak figyeltetünktéged, és nem kockáztatjuk, hogy a Kör felfedezzen és érvénytakarjon szerezni az egyezményben foglaltaknak úgy, ahogyanazt most teszik – magyarázta, és most megint nagyon