Megérint a sötétség

figyelmét és a gyanakvását is. így aztán Antoniónál maradtál, énpedig megparancsoltam neki, hogy továbbra is tartsa titokban akilétedet. Úgy terveztem, mikor felnősz, végleg hozzám kerülsz,de addigra sikerült elég alaposan összekuszálnod a dolgokat,nem igaz?– Egy pillanat. Te tudtál a szüleim meggyilkolásáról?– Csak utólag értesültem róla, akkoriban ez elég jelentékteleneseménynek tűnt – válaszolt, majd elszörnyedt képemet látvasóhajtott. –Jobban szeretnéd, ha hazudnék neked? Rólad mégnem is tudtam, és nem kérhettem számon Antonión, hogymiként bánik el a hűtlenné vált szolgájával. Habár úgygondoltam, komoly veszteség érte ezzel, nem szóltam bele azügyeibe. Azt is tudtam, hogy egy nő is ült a kocsiban, de mivelfelvette apád nevét, fel sem merült bennem, hogy ő volt aszökevény szibilla. Bocsásd meg nekem, amit mondani fogok,de az, hogy apád volt a legmegbízhatóbb Antonio embereiközül, önmagában még nem volt garancia semmire. És milyenalapon kötöttem volna össze őt vagy a feleségét a Pythia udvartartásával?– És mi volt velem? Mikor tudtad meg, hogy gyerekük isvolt? –kérdeztem hirtelen. Ha Mircea képes volt arra, hogy egyszerencsétlen kisgyereket Tony zsíros mancsai között hagyjon,akkor az iránta eddig érzett tiszteletem komoly zuhanórepülésbefog átmenni.– Csak évekkel később – válaszolta komolyan, mintha őmaga is átérezte volna a kérdés fontosságát. – Pár hónappal alátogatásom előtt beszéltem Raffaellóval, akit Antonio küldöttegy egészen más ügyben hozzám, és ő ezt a lehetőségethasználta fel arra, hogy elém tárja az igazságot. Akkor perszeazonnal keresni kezdtem a lehetőséget, hogy találkozzam veled.Hittem neki, és nem csupán azért, mert hinni akartam. Mirceaminden bizonnyal megvédte volna a szüleimet, ha hozzá