Megérint a sötétség

– Nem mondtam nemet – magyaráztam Mirceának őszintén.–De szükségem van egy kis időre. Most nem jutunk el abeteljesülésig, válassz valami mást.Válaszul egy csókot lehelt a hasam legalsó tájékára.– Ez nem lesz nehéz, Cassie. Minden érzékszervemnek akadrajtad bőven csodálnivaló.– Előbb a válasz a kérdésemre.Meglepetten nézett rám, aztán elnevette magát.– Hát tudod, még nem sokkal ezelőtt is azt gondoltam, hogyebben a helyzetben végre én fogok irányítani. Legközelebb márnem leszek ilyen magabiztos – vigyorgott rám, miközben lassú,elnyújtott körökben simogatta a hasamat, ezzel is csak fokozvabennem a kellemes melegséget. Megrázkódtam az érintésétől, ésez szemmel láthatóan örömmel töltötte el. – Az én szépséges,tüzes dulceatãm.– Nem vagyok a tiéd.– Ó, dehogyisnem – mosolygott negédesen –, te mindig is azenyém voltál. Biztosíthatlak, hogy nem Antonio kellemestársasága miatt töltöttem el ott több mint egy évet.Meglepett tekintetemet látva újból felnevetett. Mély, szívbőljövő kacaj volt, mely kellemesen bizsergette a testemet odalenn.– Hallottam a képességeidről, és megszerveztem, hogytalálkozhassunk. Tudtam, hogy egy ilyen tehetséges jövőbelátónagyon jó szolgálatot tenne a környezetemben, de a sajátszememmel akartam látni, mit nyerhetek veled, mielőttalkudozni kezdek Antonióval. Miután megismertelek, márgyanítottam, hogy a következő Pythiával állok szemben, debiztosat nem tudtam mondani addig, amíg fel nem nősz.Néhány pillanatig távolba révedő tekintettel nézett alevegőbe, majd felsóhajtott:– Hibát követtem el, hogy nem vettelek azon nyombanmagamhoz, de attól tartottam, ezzel talán felkelteném a Kör