Megérint a sötétség

– Te is ugyanannyira kívánsz engem, mint én téged. Miértokozol csalódást mindkettőnknek?– Tudod, hogy miért. Nem a vágyról és a gyönyörről van szó.Ezzel felkészítenél valami olyanra, amit még nem biztos, hogyképes lennék magamra vállalni.Amint kimondtam, rájöttem, hogy valóban ez az igazság.Csak azért nem adtam oda magam Mirceának, mert tudtam, mitvállalnék ezzel a nyakamba. Az együttlét azt jelentené, hogyodadobom a függetlenségemet, talán örökre. Akárhogy isnéztem, itt csak veszíthetek. Lehet, hogy a Szenátusjótékonysági egylet a Körhöz képest, és Mircea a szuszt iskiverné Pritkinből, hogy megvédjen, de itt is csak börtönbenérezném magam. Ha nem lesz belőlem Pythia, többé senkit nemfog érdekelni, merre járok, és mit csinálok éppen.– De ha nem fogadod el a lehetőséget, akkor miként akarodrávenni a Kört, hogy segítsenek az apád ügyében?Felsóhajtottam. Ahogy Shakespeare olyan találóanfogalmazta meg: ez itt a bökkenő. Nem akartam Pythia lenni. Avámpírok részt vettek anyám megölésében, és számomra is csaka fogságot kínálták fel egy díszes kalitkában – feltéve, hogy aKör életben hagy. De Pritkinnek is igaza volt abban, hogy nemvagyok felkészítve. Abban sem voltam biztos, hogy elviselnémaz újabb rémséges látomásokat. Nem tetszettek az újonnanszerzett képességeim, és kételkedtem abban, hogy a továbbiakatkülönösen kedvelném, bármik is lennének azok. Ugyanakkor, haeldobom magamtól a lehetőséget, lehet, hogy semmit nemtehetek apám megmentése érdekében. Elég jól ismertem Tonytahhoz, hogy tudjam, milyen bosszúálló természet. Az apámfogva tartásával egyszerre tudja büntetni őt és engem, és erről azélvezetről sosem lenne halandó saját akaratából lemondani.