Megérint a sötétség

–Ha van még kérdésed, Cassie, azt javaslom, hogy tedd felgyorsan.Nem nagyon tudtam kérdéseken gondolkodni, de muszáj voltmondanom valamit, hogy egy kicsit még távol tartsam,különben ripsz-ropsz felkészült Pythia-jelölt lesz belőlem.– Hogy találtatok rám? – ziháltam, miközben széttártalábaimat, és bemászott közéjük. Szörnyen kiszolgáltatottnakéreztem magam, és még egyáltalán nem álltam készen erre. –Mircea!– Esküszöm, hogy válaszolok minden kérdésedre, Cassie –mondta borostyán színben izzó szemekkel –, de csak utána.– Nem ebben állapodtunk meg!Mirceából elfojtott nyögés szakadt fel, majd összecsuklott alábaimnál. Előrevetett haja betakarta az ölemet. Legalább egypercig így maradt, csak egyenetlen fújtatását hallottam, majdfelemelte a fejét. Az arca rózsaszín volt, a szeme sötét, de a láznémiképp csillapodott benne. Hangja egy kicsivel mélyebb volta szokásosnál, és az akcentusa is jobban érződött. Gyorsanbeszélt, minden köntörfalazás nélkül.– A konzul előbb gyanította, mire készül Raszputyin, mintbármelyikünk, Marlowe–t is beleértve. A támadások röviddelazután kezdődtek, hogy a Kör a MÁGUS segítségét kérte azeltűnt szibilla felkutatásában. A konzul híres arról, hogy afejében gyorsan összeállnak a mozaikdarabkák. De sajnos nemtehettünk sokat: segédkeztünk a keresésben, és reméltük, hogygyorsan a nyomára bukkannak. Az igazi szibillák nagyonkevesen vannak, és úgy gondoltuk, rajta kívül nincs más, akielegendő erővel rendelkezik Raszputyin tervénekvégrehajtásához. Mindenesetre figyeltettük az összes lehetségesalanyt, akikre esetleg átszállhat a hatalom, ha az első számúszibilla meghal. Vannak üzleti érdekeltségeim Atlantában. Tud-