Megérint a sötétség

történt velem, akárhogy is nézzük. Úgy tűnt, a helyzet azóta semsokat változott, legalábbis ami engem illet. Azt egy pillanatigsem gondoltam, hogy Mircea bármit is érezne irántam. Mostrajta volt a sor, hogy eljátssza, mennyire kíván, hogy a végéntovább használhassanak a céljaikra. Bár fájdalmas voltmegtudnom, hogy korábban Tomas, és most Mircea is csupán akonzul utasítását hajtotta végre próbálkozásával, azt nemmondhatnám, hogy meglepetésként ért. Már rég megtanultam,hogy amikor az életem megmentéséről van szó, mindenki csak asaját javára szeretné fordítani a helyzetet.– És miről hazudott még Pritkin?Mircea ördögi mosolyt küldött felém.– Ez most egy kérdés, dulceatã?Idegesen nyeltem egyet, amikor a kezével a combom alsófertályát kezdte masszírozni. Egy apró sóhajjal nyugtázta azarcomra kiülő zavarodottságot.– Nem foglak bántani, Cassie. Esküszöm, hogy a gyönyörönkívül semmi mást nem fogsz érezni a karjaimban.– És teljes egészében válaszolni fogsz a kérdéseimre?– Előfordult már, hogy nem tartottam meg az ígéretemet? –kérdezte, és megráztam a fejemet, mert tényleg mindig őszintevolt hozzám. Legalábbis eddig. Szélesen elvigyorodott, ésvisszaült a sarkára. – Nos tehát, miben hazudott Pritkin? –kezdte, majd elgondolkodott egy percre. – A legtöbb esetbennem is hazudott, dulceatã , inkább csak elhallgatott dolgokat.Abban őszinte volt, hogy amennyiben a szibilla átáll a sötétoldalra, vagy megölik, a Pythia hatalma átszáll valaki másra.Akkor viszont már elmosta a tényeket, amikor tagadta – amúgynem túl meggyőzően –, hogy csak akkor száll rád az erő, hamegfelelően... éretté válsz.– És miért gyűlöli a Kör még a gondolatát is annak, hogymegszerezzem ezt az erőt?