Megérint a sötétség

többségük nem is jut ennél tovább. Akiknek viszont sikerül,minden egyes létrafok megtételével újabb képességekre és egyrenagyobb szabadságra tesznek szert. Egész életembennagymester vámpírok vettek körül. Voltak köztük hármasszintűek is, mint például Tony, és többször láthattam őketdühödten tombolni. De azelőtt soha nem éreztem, hogy azerejükkel lyukakat égethettek volna a bőrömbe.Elképzelhetetlennek tűnt, hogy Tony rábeszélt egy igazántapasztalt, második vagy első szintű vámpírt, ugyan vegyen márrészt egy kedélyes merényletben. Az én likvidálásom egyáltalánnem jelentett kihívást, mégsem volt semmilyen más magyarázata történtekre.Odakiáltottam Tomasnak, hogy fusson, bár tudtam, hogy nemjuthat messzire. Fogva tartóm ezt úgy értelmezte, még nemérzek elég fájdalmat, ha ilyen zajt tudok csapni. Lejjebbcsúsztatta a fejemet tartó kezét a nyakamig, és megszorította. Azvillant át az agyamon, remélem, leszek olyan szerencsés, hogymegfojt, mielőtt eszébe jutna, hogy le kell szállítania engem. Ezsem lenne ideális megoldás, de összehasonlíthatatlanul jobb,mint Tony rusnya arcát bámulni az örökkévalóságig.Egy másodperccel később, miközben már színes pettyekugráltak a szemem előtt, és a fülemben egyre hangosabbá vált adobolás, a vámpír fülsiketítő hangon felvisított, és eleresztett.Fuldokolva térdre rogytam, próbáltam levegőt erőltetni atüdőmbe égő és nyilalló torkomon keresztül. A vámpírrángatózni kezdett, és úgy sikoltozott, mintha szét akarnarobbanni. Eltartott egy kis ideig, amíg rájöttem, mi történt vele,mert nem mindennapos jelenség. Amikor megérintettem ameleg, szinte nedves tapintású, aszimmetrikus pentagrammakörvonalait a hátamon, sok mindent megértettem. Az érzésolyan volt, mintha valaki perzselő olajat öntött volna a bőrömre.A másik árulkodó jel az volt, hogy a vámpír karját és