Megérint a sötétség

– Bármiben csodálatosan festesz, dulceatã, mégis jobb lennemegszabadulnod ettől a viselettől. Ha előre tudom, hogy sorkerül erre, valami alkalomhoz illőbb ruhát készíttettem volna be– csúsztatta fel a kezét lassan a combomon, miközbennégykézláb felém mászott az ágyon. – Biztos lehetsz benne,hogy ezt a hibát a legelső lehetséges alkalommal orvosolnifogom.– Mircea, választ akarok! – fordultam el tőle, és egyenesen aszemébe néztem. Egy pillanatra felegyenesedett, a sarkára ült,gyászos képet vágva.– Vajon miért sejtettem, hogy nem lesz könnyű veled? –sóhajtotta. –, dulceatã közülünk valakivel kell megtörténnie.Úgy vettük észre, hogy irányomban vagy a legnyitottabb, ésnagy megtiszteltetés lenne a számomra, ha valóban engemválasztanál, de ha valaki más mellett döntesz... Nos, nem lennékboldog, de az adott körülmények ismeretében beleegyeznék.– Most meg miről beszélsz? – kérdeztem ingerülten, mertelegem lett abból, hogy nem ad egyenes választ.– Tomast nem csupán azért küldték hozzád, hogy őrizzentéged, Cassie. A legfontosabb feladata valóban a biztonságodmegóvása volt, de neki kellett volna elérnie, hogy a Körkövetelése legalábbis vitatható legyen – kezdte Mircea, majdfelhúzta a szemöldökét. –Kezdem érteni, miért vallott kudarcotveled.– Én... Mit csinálsz? – akadtam meg mondandómban, mivelMircea beletúrt dús hajzuhatagába, majd tökéletes formájúkezével végigsimított a felsőtestén. A mellkasa szőrtelen volt, ésa pompás izmok megfeszültek a tenyere alatt. Keze végigkúszottlapos hasán, egészen utolsó ruhadarabja mélyen húzódószegélyéig. Az ujjai elidőztek ott egy kicsit, odavonzvatekintetemet a sötét szőrszálakra, melyek a köldöke alól indultakki, és egyenes vonalban vezettek a fekete selyem alá. Ekkor