Megérint a sötétség

Mircea haja szétterült a vállán, mintha fekete csuklyát viseltvolna Az éjfekete zuhatag és a hófehér arc közti kontrasztdöbbenetes hatást keltett. Ő észrevette, hogy csodálom, majdhangját szinte suttogóra fogva szólalt meg:– Egykor szeretted a hajamat, dulceatã, hát nem emlékszel?Gyerekként szívesen fésülgetted. Rengeteg hajdíszt aggattálbele, úgy jártam-keltem Antonio udvarában, mint egy játék baba– idézte fel, majd megfogd a kezemet és a vállára helyezte,hogy érezzem a rá nehezedő sötét tincsek súlyát. A hajszálakselymesen omlottak alá az ujjaim között, én pedig nem tudtam,mi kelt nagyobb zavarodottságot bennem, a haja finomsága,vagy az ujjaim alatt domborodó vállizmok. – Sosem zavart, hajátszottál velem, dulceatã – ezzel megbiccentette fejét, hogycsókot lehelhessen a kézfejemre. – Most sem zavarna, hidd el.Kissé felnyitottam a védőpajzsomat, hogy érezzem, haTomashoz hasonlóan csupán befolyásolni akar, de semmi jelenem volt annak, hogy erővel próbálna hatni rám. A mindentelsöprő hullám, amit korábban éreztem, most sehol sem volt.Igaz, nem is volt szüksége ilyen trükkre. Lágyan a kezemheznyomta ajkait, és tudtam, pontosan érzi a vérem tombolását acsuklómnál. Nyeltem egy nagyot.– Mire jó ez az egész, Mircea?A kezei észrevétlenül útnak indultak, és döbbentenérzékeltem, hogy a köpenyem alá becsúszva a derekam köréfonódnak. Nem tudom, mikor oldotta ki az övemet, amely mostkétoldalt a földre lógott. A köntös nem nyílt szét teljesen, de ígyis láthatóvá vált egy keskeny csík a nyakamtól egészen aköldökömig. Odakaptam, hogy összehúzzam, de Mirceamegfogta a kezemet, és a tenyeremet a szájához szorította. Egypillanatra a nyelve hegyét is éreztem, amint végighúzta abőrömön, mintha csak ízlelgetne. Hirtelen a vágy rohama