Megérint a sötétség

Mircea átsiklott a szobán – nincs jobb szó arra, ahogyanmozgott és a lábaim elé térdelt. Gyengéden nézett fel rám.– Vedd úgy, mint egy mentőakciót, dulceatâ. Én vagyok alovagod,aki életét teszi fel arra, hogy megóvjon mindattól, ami kárt tehetnebenned.– Ez a leggiccsesebb mondat, amit valaha hallottam –közöltem, a nevetésemé fojtva.Mircea eltúlzottan haragos kifejezést öltött magára, amithalvány mosollyal jutalmaztam.– Most megsértettél! Biztosíthatlak téged, hogy egykor, azén időmben ez nagyon helyénvaló felfogás volt, és eszerintéltem.Belegondoltam, és el kellett ismernem, igaza van. Na persze,a csillogó páncélú lovagok nem épp olyanok voltak, mint amirőla legendák szólnak. A legtöbben azzal töltötték idejüket, hogyminél több adót sajtoljanak ki a parasztokból ahelyett, hogybajba jutott hölgyeken segítettek volna.– Oké, és most mi szerint élsz?Nem válaszolt, de láttam, hogy a szemében borostyán sárgafény villant meg. Eddig mindössze egyszer láttam ilyennek,akkor éppen Pritkint fenyegette meg életveszélyesen. Mostviszont nem látszott különösebben mérgesnek. A feje mögényúlt, hogy kihúzza a platina csatot, amivel hosszú sötét hajátfogta össze.– A Kör követeli, hogy adjunk át nekik, dulceatã, és a velükkötött szerződések értelmében nincs lehetőségünk megtagadni akérésüket Ha átlagos ember lennél, bármelyik mester akarataelég lenne hogy magához láncoljon. De egy jós egészen máskérdés. Az effajta lények felett Pythia tanácsa gyakorolja alegfelső hatalmat.