Megérint a sötétség

2. fejezetAfegyvert kitépték a kezemből, engem pedig arccal előre araktár téglafalának taszítottak. Ezzel egy időben a karomat olyanerővel csavarták hátra, hogy attól féltem, azonnal eltörik. Nemláttam, mi történik a raktárban, mivel az arcom a vakolatnakpréselődött. A hátam mögül hallatszó zaj olyan volt, mintha azösszes fémpolcot felborogatták volna. Valaki mérgesenfelmordult, majd egy erős energiahullám söpört végig ahelyiségen. Olyan volt, mint egy forró széllökés, apró szikrákezrei égették a bőrömet. Ha lett volna elég levegő a tüdőmben,biztosan felsikítok, egyrészt a meglepően erős fajdalom,másrészt az elvetemült rohadék miatt, aki egy szemernyi esélytsem adott nekem a menekülésre. Tony nemcsak hogy egy egészosztagnyi vámpírt küldött ellenem, de legalább az egyiküknagymester volt. Más nem tudott volna ilyen erejű energiátkezelni. Erre még öt hétköznapi vámpír együttesen sem lettvolna képes. Ráadásul ez a mester nem is akármilyen lehetett.A legtöbb vámpír gyakorlatilag rabszolgaként töltihalhatatlan létét, azokat szolgálva, akik átváltoztatták őket.Nincs lehetőségük arra, hogy megszökjenek, vagyvisszautasítsanak egy megbízást. Ám néhányan, akik életükbenis kivételesen erős akaratúak voltak, az idő múlásával egyrenagyobb hatalomra tesznek szert. Amint elérik a mester szintet,szolgáikká tehetnek más vámpírokat. Emellett általábanbizonyos fokú önállóságot kapnak átváltoztatójukkal szembenis. A hetedik szint a legalacsonyabb a mesterek között, nagy