Megérint a sötétség

hasfelmetszőjével töltött estéhez képest kellemes pikniknek tűnt.Persze attól, hogy nem volt más választásom, mégmegpróbálhattam minél többet kihozni belőle az én javamra.Végül is, ők szorulnak rám, lássuk, mit ígérnek a segítségemértcserébe.Mircea úgy nézett, mintha nem tudná eldönteni, bejön-enálam, ha eljátssza, hogy nagyon feldúlt, amiért egyik legrégibbemberének halálát követelem. Hamar lezártam a vívódását.– Meg se próbáld. Tony feje nem olyan nagy áldozat, és eztte is tudod. Mivel elámít, amúgy is meg kellene ölnöd.– Igaz – mosolyodott el. – De egyúttal a te problémádat ismegoldaná, vagy nem?– Viszont neked semmibe se kerülne. A te életed nem ér megvalami apróságot?– Mi mást kívánsz hát, gyönyörű Cassandrám? – lépett előrecsillogó szemekkel, mire az útjába húztam az egyik széket.– Eszedbe se jusson.– Akkor mondd, hogy mi az ár – vigyorgott rámrendületlenül.– A segítségem kell? Akkor mondjátok el, mi történt azapámmal!Rafe meglepett kiáltást hallatott, és kikerekedett szemekkelbámult Mirceára, aki felsóhajtott, és elégedetlenkedve rázta mega fejét. Együtt éreztem vele, hisz Rafe–nek valóban csapnivalópókerarca volt. Nyolcéves koromban már simán megvertemkártyában, és azóta sem sokat fejlődött. Mircea gyilkospillantása láttán rendezte vonásait, de már nem tehette meg nemtörténtté a baklövését. Mirceának természetesen a szeme semrebbent, de tőle nem is vártam mást.– Az apáddal, dulceatã? Az autójába rejtett bomba végzettvele, nem? Ezért akarsz bosszút állni Antonión, ha jól tudom.