Megérint a sötétség

ma ez már úgysem számít. A taktika, amit a többi vámpíronalkalmazott, itt nem válhat be.– Nem, de azt megakadályozhatja, hogy egyáltalánlétrehozzanak. Gondolkodtam, kimondjam–e azt, aminyilvánvaló. Úgy döntöttem, megkockáztatom.– Ne vegye sértésnek – mert tudom, hogy méltó a hírnevéhez–, de a konzul még mindig választhat egy másik bajnokot. Itt élmár kétezer éve, biztos szerzett egy–két jó ismerőst.– Ez igaz – nagy megkönnyebbülésemre Louis-César nemlátszott megbántottnak. – Vannak még nevek a tarsolyában, haén kiesnék.– Akkor mi a probléma, már az ön személyének kérdésétleszámítva?– A probléma, dulceatã–mondta Mircea –, hogy Raszputyinsem vesztett még párbajt. A konzul listáján szerepelhetneknevek, de egyikük győzelmében sem lehetünk biztosak,tekintve, hogy biztosan minden piszkos trükköt bevetnekellenünk. Louis-César több összecsapást nyert meg, mint atöbbiek együttvéve. Neki kell a bajnokunknak lennie, mert nemveszíthetünk.– És hogy jövök a képbe én? – tudakoltam, és kezdett egyrerosszabb érzésem támadni.– Biztosan tudnunk kell, hogy nem avatkozik be újra az időmenetébe, dulceatã. Vissza kell menned, hogy megállítsd, hasemmissé akarná tenni a bajnokunk születését.– Hogyan tehetné ezt meg? – tette fel Tomas a kérdést,megelőzve engem. – Hogyan óvhatná meg egy átoktól?Louis-César úgy nézett Tomasra, mintha annak elment volnaa józan esze.– Miféle átok?– Nem így változtál át?– Nagyon jól tudod, hogy nem!