Megérint a sötétség

elveszti. Mi mindenkinél jobban érezzük az idő szorítását, de azösszes eddigi kutatásunk hiábavaló volt.Én még ebben sem láttam olyan nagy problémát:– Akkor nevezzenek ki valaki mást örökösnek!– Már mondtam, ez nem a kinevezésen múlik. A hatalommindig arra száll, aki arra a legérdemesebb, ezt már az ősitekercsek is így írták le. Nem lett volna szabad vetélkedésnekmegindulnia. Maga fiatal és képzetlen, a mi szibillánk pedigéveken át csakis erre a feladatra készült. Későn lett kiválasztva,de nagyon jól haladt a tanulmányaiban. Nem gondoltuk, hogymagából számottevő rivális lesz...Elharapta a mondatot, de már túl későn, és azonnal lecsaptamrá:– Korábban is tudtak rólam? Honnan?Az arrogancia lassan kezdett visszakúszni az arcára.– Az egész vérvonalában ott van. Az anyja is ugyanilyen volt.Még külsőleg is hasonlít rá.– Várjon csak, maga ismerte az anyámat? Hogyhogy?A mágus úgy harmincöt éves lehetett, vagy talán még annyisem. Vagyis nem normális emberi léptékkel öregedett, hacsak aKörben nem kapnak helyet tizenöt éves mágusocskák is.– Ő volt az előző örökös – mondta Pritkin, a szája szinteremegett a dühtől. – Tisztának kellett volna maradnia, ésérintetlennek, ezt nagyon is jól tudta. Mégis kapcsolatba került amaga apjával, egy vámpír szolgájával. És ami a legrosszabb, azegészet titokban tartotta a Kör előtt, legalábbis addig, amígteherbe nem esett magával, és akkor a férfival együttmegszöktek. Ki tudja, mi történhetett volna az erővel, hahagyjuk, hogy egy tisztátalan birtokába kerüljön.– Tisztátalan? – most rajtam volt a felháborodás sora. – Azanyámról beszél!