Megérint a sötétség

de őt Raszputyin és a Fekete Kör hat hónapja elrabolta –mesélte, és szemében megcsillant a félelem. – A Pythia erejeévezredek óta töretlenül adódott át nemzedékről nemzedékre.De most veszélyben az utódlás. Attól tartok, az örökös már nemél. Hogyan juthatott volna át az erő magába, még ha csakrészlegesen is? Egy olyan számkivetettbe, aki nincs felkészítve,és fel sem foghatja, mivel is jár egy ilyen pozíció.Az egész beszédből csak egyetlen szó visszhangzott afejemben. Rémülten néztem a mágusra.– Részlegesen? Ez meg mi a francot jelent? – A hangommegbicsaklott, megálltam, hogy nyugalmat erőltessek magamra.– Na, nem. Mondja meg a Körének, hogy nem vállalom amunkát.– Ez nem munka, hanem küldetés. És az örökösnek nincs választása.– De nekem van, a pokolba is! Találják meg azt a szibillát, éshozzák vissza! – néztem Tomasra, és szinte belém hasított afájdalom a láttán. – És mit öntött az ő arcára? Egyáltalán nemgyógyul.Rafe válaszolt helyette:– Sárkányvér volt, mia Stella. Ne aggódj, idővel ez isbegyógyul. Tomas meglepett pillantást küldött felém, minthanem számított volna rá, hogy egyáltalán foglalkozom vele, de énelkaptam a tekintetem. Észrevettem, hogy Mirceaelgondolkodva méreget, igyekeztem a lehető legközömbösebbarcomat felvenni. Gondoljanak csak, amit akarnak. Mindenkiértennyire aggódnék, aki engem védelmez, és közben megsebesül.Pritkin meggyötört hangon folytatta:– Már rengeteget kutattunk utána. Az elmúlt fél évünk csakerről szólt. A Pythia nagyon öreg, már most is jóval továbbteljesítette a feladatát, mint kellett volna. Az egészségerohamosan romlik, és ezzel együtt a képességei feletti uralmat is